Taizé-i közösség

A Taizé-i Közösség egy ökumenikus szeretetközösség. Megalapításával Roger testvér új utakat szeretett volna nyitni a keresztények közti megosztottság okozta sebek gyógyításához, abban a hitben, hogy a keresztények közti kiengesztelődés az emberiség számos problémájának megoldását segítheti elő.

Amikor 1940 augusztusában, 25 évesen Roger testvér Taizébe érkezett, egy olyan közösség megalapításáról álmodott, amelyben a kiengesztelődés a mindennapok valóságává válhat. A II. világháború legvészterhesebb időszakát éltük. Kezdetben menekülteket, főként zsidókat bújtatott házában. Az egyedül élő fiatalemberhez a következő években többen is csatlakoztak. Az első testvérek 1949-ben tették le örökfogadalmukat a közösségi életre, a cölibátusra és az egyszerűségre. Valamennyien protestánsok voltak, de hamarosan katolikusok is csatlakoztak a közösséghez, amelynek tagjai ma 25 országból, a világ öt kontinenséről származnak.

Néhány testvér a szegények életében osztozva, kisebb csoportokban, fraternitásokban él Ázsia, Afrika, Észak- és Dél- Amerika nyomornegyedeiben zárt határok között élőket is rend-szeresen látogatták.

A testvérek nem fogadnak el semmilyen adományt, támogatást saját maguk számára, kizárólag munkájukból élnek. Családi örökségüket a szegények javára fordítják.

1957-58 óta egyre nagyobb számban érkeznek fiatalok Taizébe, a világ minden részéről, Portugáliából, Indiából, Oroszországból, Kenyából... Egyhetes találkozókon vesznek részt, amelyen egyszerre 35 vagy akár 70 nemzet is képviselteti magát. Van olyan hét, amikor a résztvevők száma a hatezret is eléri. Naponta háromszor közös imára gyűlnek össze a testvérekkel együtt a Kiengesztelődés Templomában, amelyet 1962-ben építettek és 1990-91-ben nagyobbítottak meg.

Fiatalok százezrei töltöttek hosszabb-rövidebb időt a Taizé-i dombon, a hit forrásainál keresve életük értelmét, s bátorítást kapva, hogy felelősséget vállaljanak saját egyházközségükben.

A “Bizalom Zarándoklatát” a Taizé-i Közösség indította útjára, hogy ezáltal is támogassa a fiatalokat saját, helyi elkötelezettségeikben. Ez a zarándoklat nem a közösség körül kialakuló mozgalommá szeretné a fiatalokat szervezni, hanem arra hívja őket, hogy a béke és a kiengesztelődés követei legyenek saját városaikban, falvaikban, egyházközségeikben és közösségeikben.

Minden év végén egy európai város adott otthont a zarándoklat egy-egy állomásának, ahol fiatalok tízezrei találkoztak: Róma (1987), Prága (1990), Párizs (1994), Bécs (1997), Milánó (1998), Varsó (1999), Barcelona (2000). Hasonló találkozókat Ázsiában és Afrikában is tartanak. Ilyenkor Roger testvér nyílt le-vélben szól a fiatalokhoz. A hatvan nyelvre lefordított levél egész éven át az elmélkedések egyik anyagául szolgál.