2020/4.

A zsidó nép óriási tévedése, hogy a Messiás, – akit ők, még napjainkban is várnak –, csak az ő Királyuk. Nyoma van, több is a Bibliában, annak, hogy egy ideig, még magukat az apostolokat is kísértette ez a gondolat. Valami hasonló gondolkodás, mintegy örök problémaként, jelen van a mi életünkben is. Sokszor úgy tűnik, hogy Jézust, a mi saját, külön Istenünknek gondoljuk. Valóban úgy tűnik nem is könnyű elfogadni, hogy Jézus a vetélytársunknak, ellenségünknek, a lenézettnek, a bűnösnek is Istene.

Mert sokszor még a templomban mellettünk ülőt sem nézzük testvérünknek. Olyan valakinek, akinek Jézus éppúgy megváltó Istene, mint nekünk.

Hitünket nem parancsolhatjuk rá senkire. Még saját gyermekeinkre, unokáinkra se. Ám nekünk is meg kell tennünk azt, amit Keresztelő János tett: tanúságot tenni arról, hogy Jézus az Isten Fia! Mindnyájunk Megváltója! Így válik a nekünk juttatott ajándék,

– a hit, – feladattá! Tanúságot tenni Jézus Krisztusról szóval és élettel. A szó azonban ne legyen erőszakos rábeszélés, az élet ne legyen magamutogatás. Legyen példamutatás. Tanúságtevő szót eleve akkor vesznek komolyan az emberek, ha egyezik vele az élet. Az igazi hit – legyen saját életünket átalakító! Csak ekkor lesz vonzó, másokat is magával ragadó.

A mi hitünk ilyen?

Csukor Árpád