A Neokatekumenális út

A Neokatekumenális út bevezetés a kereszténységbe, melyet a plébániákon belül kis közösségekben élnek meg. A neokatekumenális közösségeket különböző korú, társadalmi helyzetű, gondolkodásmódú emberek alkotják, akik egységben a püspökkel saját kereszténységüket akarják újra felfedezni és megélni.

A „neokatekumenális" elnevezés a keresztségre való hivatkozásból adódik. Valójában azonban, azokat a szakaszokat járják újra, amelyek a katekumenátust alkotják, vagyis a hitre vezetés időszakát. Ez az Ősegyház szokásos gyakorlata volt, de a nem megkeresztelt felnőttek ma is ezt az utat járják, ha be akarnak lépni az Egyházba. Ezen út révén a plébánián evangelizációs pasztoráció indul és fejlődik ki a templomba járó felnőttek részére, de azok számára is, akik távol vannak az Egyháztól.

Ma ebben az elvilágiasodott társadalomban a „Neokateku-menátus” azt a célt szolgálja, hogy az embereket a hit gazdagságának felfedezésére vezesse. Ez a Jézus Krisztusban való találkozásban valósul meg, aki az élet és a halál ura, aki legyőzte a halált, mert Isten feltámasztotta Őt, hogy általa az ember új életbe léphessen be. Ezt az időszakot egy kis közösségben átélni abban segít, hogy felfedezzük az Egyház titkát, a Feltámadt Krisztus Testét. Ő, a Test ma is hirdeti  és megvalósítja ezt a halál feletti győzelmet minden embernek. A kiskorban megkapott keresztség sokszor csupán kifejletlen mag marad, a halál feletti győzelem a felnőttkorban fokozatosan időszakról-időszakra megélt keresztségben valósul meg.

Ez a Neokatekumenális út a plébános kérésére indul és felnőtteknek szóló katekézissel kezdődik. A katekézist itiner, vagy helyi katekéták csoportja vezeti, akik ezen az úton már konkrét tapasztalatokat szereztek saját plébániájukon.

A heti kétszeri találkozások alkalmával a keresztség magjának kifejlődése három fő irányvonalon valósul meg: Isten szava, Eucharisztia, közösség.